Csapda a Neten- A felkavaró valóság

Az FSZI Tanár klubjának vetítésén a Cinema Cityben nagy érdeklődés övezte a Csapda a neten című cseh dokumentumfilmet, amelynek időszerűsége megkérdőjelezhetetlen. 

 Szinte valamennyi osztályfőnök tudna mesélni olyan történetet, amikor azzal találta szemben magát, hogy tanítványai meztelen fotókat küldtek, kértek társukról és ebből hatalmas galiba kerekedett, amiben mindenki sérül. De hányan vannak tisztában azzal, hogy ez bizony ma bűncselekménynek- gyermekpornográfia terjesztésének minősül. Igaz, a legnagyobb baj ezzel kapcsolatban nem a törvényi következmény, hanem mindaz, amit a szereplők lelkében okoz. Ha most valaki úgy gondolja, az ő osztálya, saját gyereke nem érintett, a válaszom: valószínűleg az, csak lehet, hogy nem tudsz róla. 

Bár a cseh filmkészítők által felkért nagykorú színésznők, csak megjátszották, hogy 12 évesek, ám amin átmentek, az őket is megviselte. A számukra épített gyerekszoba díszletei között mozogtak, rájuk egy komoly stáb figyelt és vigyázott. Nyílt profiljuk létrehozása után 5 perccel megjelentek az első szexuális ragadozók, akik nem haboztak, támadásba lendültek. Nem kellett sokat várni az első pornográf tartalmú képekre sem, pedig pontosan tudták, hogy 12 éves gyerekeknek küldik azokat. Az ilyen bűnözők módszerei pedig végtelenül manipulatívak és az ártatlan, mit sem sejtő fiatalok szépen belesétálnak a jól felépített bántalmazás hálójába. Szigeti Mónika klinikai szakpszichológus szerint ezekben az esetekben is jól felismerhető a bántalmazás dinamizmusa, a hamis biztonság érzése, a kamaszok önbizalomhiányára reflektáló állandó dicséret, amellyel kialakul a bizalom, a közös titok, ami például egy félmeztelen fotó, amit az áldozat elküld, és amellyel zsarolhatóvá válik. A bűnözők kegyetlenül kihasználják azt, hogy a tizenévesek a környezetükben lévő felnőttekben nem bíznak meg, mert egy online világból ismert felnőttel látszólag könnyebb bizalmas kapcsolatot kialakítani. 

Ha ezen a ponton még mindig azt gondolja bárki, hogy ez nem fordulhat elő náluk, most gondolja át, mit tud a gyereke, vagy a diákjai profiljainak biztonságáról. Azok nyíltak, vagy be vannak állítva korlátozások rajtuk. Kinek, hány profilja van? Tudjuk egyáltalán, merre járnak a virtuális térben? 

El kell fogadnunk, hogy a mostani iskolás generációnak a kommunikációja a neten zajlik. Itt építenek kapcsolatokat. Ez tény, ezzel kell szembe néznünk. Ide kell nekik jogosítvány. Mert tele van ez a világ álprofilokkal, felépített személyiségekkel, amelyeket a gyerekek elhisznek, főleg ha hinni akarnak a vélt személynek. Mert hiányzik a dicséret az amúgy is önbizalomhiányos kamasznak, aki keresi a helyét a világban és éppen újradefiniálja önmagát. 

Balatoni József, Jocó bácsi is csendben ült a vetítés után, mint a teremnyi néző, hiszen a film felkavaró. Ám ő is, mint a pedagógusok nagy része találkozott már azzal, hogy diákjait hasonló zaklatás érte . A legnehezebb az, hogy nem tud a tanár segíteni, megteszi azokat a lépéseket, amelyekhez felhatalmazása van, de az sokszor kevés és lassú. Mint mondja: ,,Ezt a filmet látni kell!” Most már nem dughatjuk homokba a fejünket és szülőknek sem ajánlja, hogy alulpozícionálják a gyermeküket. Vagyis hogy azzal nyugtassa magát bárki, hogy az övé még túl fiatal ahhoz, hogy a neten ismerkedjen.  

Nem mondhatjuk ezt azok után, hogy másfél éve mi magunk tereltük át a fiatalokat az online világba. Tettük mindezt úgy, hogy nem készítettük fel őket arra, hogy megvédjék magukat. A ragadozók pedig megtalálják még a biztonsági beállítások között is azt a rést, amin gyerekeink közelébe férkőznek. 

Soós Ági, Balázs Béla díjas filmrendező a filmet forgalmazó cég vezetője, az,- aki meglátva a filmet-, biztos volt benne, hogy ezt meg kell mutatni a hazai nézőknek is.  A film első változata-éppen a szexuális ragadozók módszerei, érzelmi manipulációja miatt végtelenül megrázó. Módszereik, az általuk rendszeresen küldött pornográf tartalmak miatt erősen felkavarók. Olyannyira, hogy az elkészült film korhatáros besorolást kapott. Itthon ma is látható, de 18-as karikával ellátva. Így azonban éppen azok nem láthatják, akiknek készült. Ne felejtsük, hogy a színésznők 12 éves kislányokat játszanak, így a filmmel a 12 éveseket szeretnénk megvédeni. Az oktatási változat is erős érzelmeket kelt a nézőben, így ha tanárként bevállaljuk és megnézzük a diákjainkkal, rögtön utána dolgozzuk fel-javasolja a pszichológus szakember. Ám könnyen előfordulhat, hogy valaki maga is átélt már ilyen zaklatást, így a filmet megnézve hevesen reagál, megváltozik a viselkedése. Ilyenkor keressük fel vele az iskola pszichológusát. És beszélgessünk, beszélgessünk. Jocó bácsi biztosan előkészítené a film megnézését, hogy már ott lássuk, érintett lehet –e valaki. Jó ha nem ér bennünket váratlanul egy ilyen eset. Mindenki annyira megy bele személyes tapasztalatokba, amennyire az ő személyisége tanárként azt elbírja. 

 A film olyan narrációval van ellátva, hogy akár a szereplők maguk is segítenek a történet feldolgozásában. Ez nagyszerű támasz a feldolgozásban. Ami biztos, hogy egy ilyen film után nem lehet hazaengedni a diákokat. Ne feledjük, hogy egyetlen gyerek sem védett. A fiúk sem. Őket is gyakran érik hasonló bántalmazások. Legyünk jelen gyerekeink életében, hogy legyen esélyünk észrevenni a változásokat, ha segítségre szorulnak. Valahogy el kellene érnünk, hogy merjenek szólni, ha baj van.  

Ezt a filmet a szülőknek is látniuk kell. Felkavaró, megrázó, arcul csap a valóság, hogy ilyen lett a világ. Ez is a mi világunk, gyerekeinkké. Védjük meg őket azzal, hogy felkészítjük őket arra, hogy magabiztosak, óvatosak és legfőképpen tudatosak legyenek az interneten is. Ha látták a filmet, ők fogják kérni, hogy átnézzük velük a biztonsági beállításokat a készülékeiken és ha őszintén beszélünk arról ,minket mindez hogy érint, talán tovább épül az a bizalom, ami hozzánk irányítja őket, ha baj van, és nem löki a kétségbeesés, az elismerés és figyelem hiánya egy netes csapdába őket.

Oszd meg, ha tetszett

Hasonló cikkek