Sportszülőnek lenni…

A sportszülőség egy életforma, amit nem te választasz, egyáltalán azt hiszem, nincs is választásod ezzel kapcsolatban. Kapsz egy vagy több tehetséges gyereked és az a dolgod, hogy segítsd őket, hogy bejárják az utat. A sajátjukat. Nem azt, amit te elmulasztottál. 

Valahol ott kezdődik, hogy elviszed a gyerekedet sportolni kisiskolás korában. Persze már óvodában is, mert érzed, hogy ha nem kötöd le az energiáit, akkor mindenki rosszul jár.  

Legtöbbször nem kérdés a sport, hiszen valószínűleg a szülők maguk is sportolnak. Így csak annyi a bizonytalansági faktor, hogy mikor találja meg a gyerek azt a tevékenységet, ami az ő sportját kínálja és mikor kerül olyan edzőhöz, akivel egy húron pendülnek. Aki anya és apa után egy harmadik szülő. Példakép, aki sokszor többet tanít, mint mi magunk, vagy éppen nekünk is tanít egy sor dolgot. Például elengedni, nem túlfélteni, önuralmat gyakorolni, kitartani. Aki ha kell, megkér, hagyd el a termet, mert jobb úgy a gyereknek, ha nem érzi rajtad a bizonytalanságot, izgalmat. Na ezért nem járok én vívó versenyekreJ 

A sportszülőség egy hosszú önismereti út is. Csak ezt sokan elfelejtik, vagy fel sem tűnik nekik. 

Ha sportolnak a gyerekeid, akkor hamar a pálya szélén álldogállva, kávézókban ücsörögve találod magad heti öt alkalommal. Hétvégén pedig versenyre indulsz. Úgy tűnik ugyanis, hogy a sportutánpótlás nevelés szinte korhatár nélkül azonnal versenyeztet, mert eredményt akar produkálni. Az egyesületeknek eredmény kell, mert manapság csak a mozgás öröméért nem jár támogatás. Nincs ez jól így, de ez a valóság.  

Szóval a te és a tágabb családod élete is egy hosszútávú célnak lesz alárendelve, valami olyannak, amit sokáig meg sem fogalmaztok magatokban, csak érzitek, hogy valami fontos küldetést szolgáltok. Akkor szülinapoztok, nyaraltok, amikor verseny nélküli szabad hétvége van és nincs edzőtábor. 

És igen, van olyan gyerek, aki úgy van összerakva, hogy lételeme a verseny, a küzdelem. Szereti és megtanulja kezelni az ezzel járó stresszt, a felmerülő kudarcokat, sikereket, fejlődik és élvezi. Ilyenkor ott vagy mellette, támogatod az edző terveit, viszed-hozod, utazol, izgulsz és vigasztalsz, vagy együtt örülsz. Nem sajnálod az idődet, pénzedet, mert ez neked is öröm. Ha úgy van, várost nézel és várakozol.  

De ez az ő sikere, az ő élete.  

El kell távolodnod tőle egy egészséges mértékben. Nem azonosíthatod magad az ő sikereivel. Neked az a feladatod, hogy biztonságos hátteret teremts és ha kell, visszarántsd a valóságba. Elzavarod suliba verseny utáni másnap témazárót írni, vagy éppen a második sikeres versenynapon is odaülteted az online földrajz verseny elé, mert tudod, hogy érettségire készül belőle. Nem egy hálás feladat. 

Figyelsz a táplálkozására a táplálékkiegészítőkre, amire egyébként a legtöbb szülő legyint, pedig tényleg kíváncsi lennék, ha nekik kellene napi 2-3 órát edzeniük, tanulniuk és persze eredményt produkálniuk, akkor egy folyamatosan kizsigerelt testtel meg tudnák-e tenni. 

Viszont észre kell venned azt is, ha a gyereked nem versenyző típus, vagy nincs jó helyen. Mert van olyan, aki belebetegszik, szenved. Nem fogadom el és nem tűröm, hogy egy gyereket öncélúan megalázó módon motiváljanak. Az őrjöngő üvöltözés nem motiváló, inkább nevetséges. Szóval, ha valami azt súgja legbelül, hogy nem jó ahogy bánnak vele, vidd el egy másik helyre! Keresd meg az ő edzőjét, az ő egyesületét, ahol örökre szóló barátságokat köthet, ahol lesz egy második családja, neked pedig szerencsés esetben egy baráti társaságod. 

 Mert a sportszülőség igazából egy esély, hogy olyat adj a gyerekeidnek, ami egy életre szóló ajándék.  

A boldog sportoló gyereknek van célja, napirendje, önfegyelme. Nem panaszkodik, hogy sokat kell tanulnia, mert megtanulja, kipipálja és megy tovább. Elhiszi, hogy képes rá. Övé lesz a tudás, mint az alázat is, mert sokszor hosszan és kitartóan dolgozik és nem áll le csak azért, mert éppen jobb lenne egész nap gépezni a haverokkal és céltalanul lődörögni. Aztán, lesz egy pont, ahol ezt a kitartást és elfogadást már te tanulod tőle. 

 A sportoló gyerek útlevelet kap egy magabiztosabb és tudatosabb élethez, ahol hazai és külföldi edzőpartnerei, ellenfelei, barátai lesznek és úgy tanul meg több nyelven, hogy észre sem veszi. 

Te az ő szülője pedig a megfelelő pillanatban háttérbe vonulsz és onnan figyeled, terelgeted és bízol benne, hogy végig tud menni a neki kijelölt úton. Képviseled az érdkeit, mert a versenysportban néha bizony kell. 

Aztán egyszer elmerengsz azon, mennyi mindent tanultál, milyen készségeid alakulnak ki neked is mindeközben… 

Például  Zseniális logisztikus lettél– Fejben összerakod a család minden tagjának heti programját. Ki, hova, mikor kivel megy és jön. Megszervezed a fuvart és mindezt higgadtan (ok néha nem) képes vagy újra tervezni 5 perc alatt. 

Diplomataként működsz– Higgadtan és kreatívan kommunikálsz szülő társsal, edzővel, tanárral, gyerekkel. Ha nem, megtanulsz tízig számolni. Ez alól néha vannak kivételek, amik erősítik a szabályt. 

Táplálkozási tanácsadóvá és hadtápossá válsz– Mennyiségtől és minőségtől függetlenül képes leszel verseny előtti szuperélelmiszereket az asztalra varázsolni, vagy hatalmas edzőtáboros pakkot összekészíteni és egy hátizsákba szuszakolni. Egyszer sem felejted el a vitaminokat kikészíteni, elcsomagolni napra lebontva és kiporciózva. 

Utazási szakértővé alakulsz– bármilyen járművel képes leszel utazást szervezni, akár a legrövidebb több állomásos versenytúrát is, amibe minden helyszínre sikerül belecsempészned egy kis kultúrát 

Jogi képviselő leszel– aki jól ismeri a versenyszabályzatot, jogokat és kötelességeket 

Mentál tréner– aki akár több ezer km távolságból telefonon keresztül is lecsillapítja az érzelmi káoszt és erőt öntesz másokba. Aki aztán egy ponton megkeresi a megfelelő sport pszichológust, coach-ot , mert érzi a saját kompetenciájának határait 

Fizioterapeuta vagy-Alap szinten mindent bevetve masszírozol, kenegetsz és a föld alól is előkeríted a megfelelő szakembert, ha nagy a baj. 

Egy különleges státusz ez, ami néhányszor  megszállottság kategóriáját is súrolja. Nem sajnálod az időt és pénzt, és soha nem számolod össze mennyit költöttél a sportra az évek alatt, mert pontosan tudod, hogy amit adtál és kaptál a sporttól, az csengő forintokban kifejezhetetlen. Ezt akkor érzed igazán, amikor először hozza haza a magyar válogatott melegítőt, majd elhangzik a magyar Himnusz egy olyan versenyen, amikor Ő áll a dobogó legfelső fokán. A sikerében ott vagy te is és az egész család. Az összes elhalasztott, elmulasztott programmal, fáradt és kimerült versenyszezonnal. Büszke vagy és elégedett. Kell ennél több?! 

Oszd meg, ha tetszett

Hasonló cikkek