Egyre hangosabbá válik az apák forradalma, mert eljutottunk oda, hogy többnyire az anyák vannak jelen a gyerekek életében főleg a korai időszakban. Sok évtizeden keresztül kialakult egy apátlan társadalom, ahol sok család életéből hiányzik a férfi erő. A férfiak szerepe másodlagossá vált a gyerekek körüli teendőkben, ráadásul sok férfinek nincsenek hozott mintái, amihez vissza tudna nyúlni. Pedig minden gyereknek szüksége van a férfias törődésre, ami bármennyire is meglepő, az ösztönös érintésre épül.
A helyzetet a társadalom sztereotípiái sem könnyítik meg, amelyekkel ideje szembenézni és tenni ellenük. Ma már nem kérdés, hogy egy gyermeknek minden életkorban szüksége van az anyai és apai törődésre egyaránt. Nem biztos, hogy a szülői értekezleteken csak anyukáknak kell jelen lenniük. Ehhez viszont szembe kell nézni saját hozott mintáinkkal, leküzdendő akadályainkkal és elengedhetetlen az önismeret.
Megkerülhetetlenek olyan kérdések, mint az, hogy vajon milyen a férfias törődés? Biztos, hogy nincs járhatóbb útja a gondoskodásnak, mint az egzisztenciális biztonság megteremtése bármi áron? Hol a határ, amit meg kell húzni a munka és a család között. Lehet-e harmonikus egyensúlyt teremteni e kettő között.
Többek között erről is beszélgetett Tibenszky Moni Lisa Léder László pszichológussal, és Steigervald Krsiztián generációkutató, íróval, akik mindketten gyakorló édesapák, akik szakmájukból adódóan rendszeresen segítik a témában hozzájuk fordulókat.
